Dokis rémálom

Novemberben annyira sikerült megfáznia Lillának, hogy semmiféle homeopátiás és natur gyógyszerrel nem múlt el a köhögése, muszáj volt dokihoz menni. Én ez a lehető legkésőbbig próbálom húzzni, mert tudom, amint oda kerülünk rögtönk jön az antibiotikum, amit nem mondok hogy soha nem kell bevenni de ha lehet kerülöm, nem vagyok a verébre ágyúval módszer híve.
Szóval most muszáj volt, szépen már itthol meséltük Lillának, hogy megyünk a dokibácsihoz aki megnézi a torkát és meghallgassa, ez nagyon okés is volt egész addig míg be nem kellett menni. Margit Mamával ketten vittük dokihoz. Amint bementünka rendelébe, elbújt a Mamam hátánál és nem akart onnan előjönni, ketten próbáltuk lefogni, hogy a doki valahogy megvizsgálhassa, ami egy komoly erőpróba volt, úgy ficánkolt mint egy hal. Valahogy a mellkasát így meghallgatta a doki (a mama fogta a törzsét ésn a lábait a doki meg próbálkozott hozzáférni). aztán meg kellett fordítani, ami megint nem volt egyszerű, de valahogy meglette és valahogy a doki is hozzáfért. A torok megnézés egy másik külön tortúra volt, mint egy satú úgy bezárta a száját, nem könynitette meg a dolgunkat picit sem :) Aztán felölöztünk és lekerült a vizsgáló asztalról, a doki szerette volna megnézni kivülről ai a kis nyakát, torkát, nincs-e megdúzzadva, erre Lilla leguggolt, összekuporodott és behúzzta a fejét a vállába, a dokinak esélye sem volt a nyákához férközni. Végén a doki adott neki édességet és választhatott egy plüss játékot is ( a vizsgáló asztala, ágy alatt van egy óriási karton doboz tele játékokkal), Lilla megigérte, hogy legközelebb nem lesz ilyen rossz, mi inkább nem hittük mint igen :)
Végül persze antibiotikum kellett (piros volt a torka, volt egy kis bronhitisze), pár nap múlva már jól is volt.