Minden rendben!

Elvileg két és félévesen kelletvolna menni mi két éves és 7 hónaposan voltunk neurológus dokinál ellenőrzésen. Ez a doki amúgy nagyon kedves és még ennél is alaposabb de Lilla nem igazán kedveli sőt... Mindig nagyon alaposan megforgatja, tesztelia reflexeit és Lilla minden látogatást nála végig üvölt szinte az első perctől. Má amikor lejött, hogy menjünk föl a szobájába Lilla elkezdett tiltakozni, aztán mikor adoki kérte, hogy menjünk (az Anyukám és én voltunk akkor vele) előre hogy lássa hogyan megy föl a lépcsőn elkezdett sírni :( aztán bent sem volt valami együttmüködő, peddig csak annyit kért tőle, hogy mutassa meg hogyan szokott ugrálni meg lábujhegyen járni. Ezt látva közölte vele, hogy akkor kénytelen lesz megvizsgálni és bár most csak a cipőjét kellett levenni már ment a nagy bömbölés (máskor teljesen meztelenre kellett vetkőztetni - vagy ötször voltunk nála azt hiszem) és nem is csinálta vele még a szokásos negyedét sem és szegény gyerek már mondta, hogy megnyugszom, megnyugszom (amikor itthol cirkuszol azt mondjuk neki, hogy mész be a szobádba és amig nem nyugszol meg nem jösz ki), szegény egyből ugrált meg felelt minden kérdésre.
Sajnáltam, persze, hogy sajnáltam de ezen túl kellet esni és mind később kiderült most utoljára.
A vizsgálat eredménye az, hogy teljesen rendben van, már semmi gond a hátával sem, ennek elmondhatatlanul örültem, pont két éve kezdtük el a terápiát, de meglett az eredménye.
A doki még azt szürte le a viselkedéséből, hogy szorongó félős kislány, pedig valójában nem az, igazán barátkozó, senkivel nem ilyen csak vele, amin én nem csodálkozom, mert bár teljesen jóindulatból csinálta vele amit csinált de hát szegény gyerek ezt nem érti és amint meglátja elő jönnek a rossz emlékek.
Nyáron még megint kell menjünk a terapeutához, aki bár többször nyúzbálta mégis sokkal szimpatikusabb Lillának, igazán kedves vele és nem pánikol ha meglátja vagy be kell menni hozzá, igaz emese egy tüneményes csaj aki nagyon tud bánni az ilyen manókkal. Na meg el kell menni a psziholúgus dokinénihez is akit imádott Lilla, olyan jót játszottak tavaly nyáron amikor először voltunk nála, szerintem naponta el menne hozzá, a dokinő is emlgetette, hogy milyen csupa bűbáj volt Lilla nála és hogy szelemileg akkor sem volt picite sem elmaradva a korabeli társaitól sőt...
A családi orvosunkat is kedveli, igaz kapott tőle csokit és van egy pumukli babája amit mindig megkap és tény, hogy még eddig csak vizsgálgatta, szuri vagy ilyesmi nem volt.
De a leglényegesebb, hogy teljesen rendbe jött, nem kis dolog áll mögöttünk de túl vagyunk rajta, és reméljük már ilyen nagy gondok nem lesznek.