Dokinál és terapeutánál voltunk

Ma voltunk a neurológus dokinál Lillával aki nagyon megforgatta szegénykét, sírt is, de hát nincs mit tenni ez a vizsgálat ezzel jár. Az eremény az volt, hogy mozgásfejlődéstől eltekintve nagyon szépen fejlődik a korának megfelelő a szellemi fejlődése, amit azért már mi is erősen sejtettünk. Viszont mozgásban még van emlaradása, még érződik az a baloldali elmaradás amivel elkezdtük ezt terápiát tavaly áprilisban. Itt még van pár havi elmaradás a korabeli gyerekekhez képest, ami behozható és némi tornával javítható a helyzet meg később játékos formában egy megfelelő sporttal kordában tartható. Természetesen nem szeretnénk mi élsportolót a lányunkból csak jó ha azért nem láthatóan ügyetlenebb mint a többi vele egykorú gyerek.
Aztán lementünk Emeséhez, a terapeutához aki egy tündéri hölgyike (szinte napra egyidősek vagyunk :)) ott már nem nagyon volt forgatva csak hát a doki után már semmihez nem volt igazán kedve szegénynek. A doki forgatgatása után szegénykém még be is picikélt, még jó, hogy vittünk pót ruhát, mert amúgy szól ő, most is szól csak már az utolsó perceben, na de ez simán betudható a stresznek. Azért emesénél kicist jobb kedve volt, majdnem mindent csinált amit kértek tőle. Előírás, hogy ugráljon az ágyon, meg más játékos mozgás fejlődést segítő gyakorlatot csináljunk. Megint kell csinálni egyik vojta gyakorlatot is, de napi egyfajtát mindkét oldalra kétszer, tehát ez olyan 4-6 perc napi gyakorlatot jelent, de ez beosztahtó többszörre, amikor kedve van és játékosan kell csinálni. Igen, Emese is mondta, hogy látszik még az a nem teljesen jó hátgerinc görbület, aminek már nem nagyon kellene mert már stabilan jár, de szerinte is kevés tornával és játékos fejlesztéssel sokat javitható. sportnak természetesen az uszást és a lovaglást javasolták ők is mindketten. A doki még mondta, hogy oda kell figyelni a jóminőségű cipőre, szóval majd menni kell cipőt beszerzni, nem gyógycipőt csak jó gyerekcipőt. A dokihoz csak félév mulva kell megint menni, Emeséhez meg decemberben.
Szegény Manó nagyon elfáradt, még voltunk kicsit hintázni és bevásárolni aztán haza buszoztunk, itthol egyből elaludt és aludt is majdnem 4 órát. Kicsit kimerítette ez a mai nap, de hát az ő érdekében néha ezeket a dolgokat is meg kell ejteni. Hihetelen, hogy amikor elkezdtük már egy hét után látszott a torna jótékony hatása, bár szegénykém mindig sírt a gyakorlatok alatt, meg próbált menekülni, de hát ha muszáj akkor muszáj, mert ha látja az ember, hogy használ akkor össze szeded az erődet és csinálod, mert hát nem könnyű naponta többször ezzel kínozni a gyereket miközben ő végig üvölt.


A képen a kedvenc macijával látható, aki nélkül nem alszik, ezt kapta a keresztmamijától amikor először jöttek meglátogatni. A maci egyébként rajzfilmhős is, egy nagyon aranyos rajzfilm szereplője, ő a Noukie maci :) akire Lilla este azt mondja, hogy fontos, olyan fontos mit a tejecske :)
Ja és azóta nem sikerült lemérni a hosszát Lillának, nem hogy nekünk emesének és a dokinak sem, súlyra 12,4 kg, fejkörfogatra 48,7 cm, magasságra olyan 86-87 cm lehet.